A regényben megszólaló cigány lány nap mint nap pletykákkal, rágalmakkal és ítéletekkel küzd. Egy olyan faluban, ahol a cigánytól nem fogadnak el semmit, még az általa sütött kenyeret is alig. S bár a történet elbeszélője nem ártatlan, hiszen lopásba keveredett (emiatt két évet tölt intézetben), mégis igyekszik megfelelni a falu közösségének, igyekszik feltűnésmentes, normális életet élni. Ebben nyújt neki nagy segítséget a Mamika, akit a saját anyjánál is jobban szeret, akire felnéz, és aki igazodási pontot jelent az életében.

Annát örökbe fogadták egy távoli országból, amikor két éves volt. Szülei - hallgatva a szociális tanácsadóra - próbálták életben tartani a szülőanya és a származás emlékét. Talán túlságosan is. Anna egy összezavarodott, kötődési nehézségekkel küzdő kislányként kerül Cathy Glasshoz. A családot rendkívül megviseli Anna viselkedése, és figyelemmel kísérhetjük Cathy embert próbáló erőfeszítéseit és lassan érő sikereit.

Cathy Glass angol nyelvű könyvsorozatára 2019-ben csúsztam rá. Azóta 18 könyvét elolvastam, néhányat hangoskönyvként (angolul) meghallgattam.

Cathy közel 25 éve dolgozik nevelőszülőként Angliában, ami meglehetősen másképp működik, mint idehaza. Egy-egy könyve egy-egy gyermek életéről, tragédiájáról és kilátásairól szól, miközben betekintés ad Cathy családi életébe is. 

Első könyveiben még férjével első gyermeküket, Adrian-t várják, később egyedülálló, kétgyermekes anyaként (Paula), majd háromgyermekes anyaként (örökbefogadott Lucy) neveli a rá bízott, sokszor komoly magatartás problémával küzdő gyerekeket.

Magyarul nem láttam még ezt a könyvét, sokat gondolkodtunk rajta a férjemmel, hogy talán megérné lefordítani és kiadni.

Egyrészt betekintést ad az angol gyermekvédelem működésébe, másrészt szórakoztat, harmadrészt rengeteget lehet tanulni belőle az empátiáról, problémamegoldásról, arról, hogyan szóljunk egy zavart, terhelt, "rossz"-nak titulált gyermekhez.

Természetesen a könyvben a nevek és a helyszínek a valóditól eltérőek, az adott családok védelmének érdekében. 

Danny egy autista kisfiú, aki nem érti, miért kellett eljönnie otthonról.

A kutyás könyvek és tárcák után fenntartásokkal olvastam el a szépszemű tárcákat tartalmazó könyvét. Bár folyamatosan vártam benne az állatok feltűnését, azok csak itt-ott jelentek meg.

Így ír a szerző:

"Azt írtam egyszer: a tárca sokféle, sok milyen, meg se lehet pontosan mondani, hányféle, micsoda, milyen. Csak egy biztos: tárgya soha nem lehet szerzőjének közömbös. Szokás okoskodni, hogy félúton van, vagy ingázik ide-oda a publicisztika és a kispróza között. De néha kisiklik szinte a versig. Ebből fakadón e könyv nem csupán tíz-tizenkét évvel ezelőtt megjelent, olvasott könyvekről, akkoriban megismert emberekről, átélt helyzetekről, begyűjtött történetekről referál, de a szerzőről is, az akkoriról. E könyvből kiderül, kivel, kikkel, hol, hogyan élt egy ember az ezredfordulón. Az ember azóta másként él. Kicsit másként. De nem feledi, és nem is tagadja meg a voltat. Mert szép volt, és mert abból élt, abból él, és a hátralévő időben alighanem már csak abból is fog élni."

Bereményi Géza önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkoráról ír. Végig azt vártam olvasás közben, mikor bukkan már fel végre Cseh Tamás. De ebben a könyvben a történet a találkozásuk előtti ötödik évben befejeződik.

Nehezen olvastam el, nagyon lassan haladtam. Mégsem akartam félretenni. De talán, most hogy a végére értem, más könyvekkel gyorsabban haladhatok.

Egy jemeni kislányról szólt a könyv, akit tíz éves korában férjhez kényszerítettek.

Mégis volt olyan bátor, hogy a bántalmazó kapcsolatból elszökött, bíróságra ment, és elvált.

"Nudzsúdnak hívnak, Jemenben élek, egy kis faluban. Tíz éves vagyok, legalábbis azt hiszem. Az én országomban a falun született gyerekeknek nincsenek irataik, és születésükkor nem vezetik be a nevüket az anyakönyvbe. A szüleim erővel férjhez adtak egy nálam húsz évvel idősebb férfihoz, aki szexuálisan bántalmazott, és meg is vert. Egy reggel, azzal az ürüggyel, hogy kenyérért megyek, buszra szálltam, a bíróságra menekültem, és addig nem tágítottam, amíg egy bíró meg nem hallgatott.."

Azt hiszem, mindhárom tulajdonsággal rendelkezem. Irigykedem, ezért rosszindulatúan kibeszélek embereket.

Kikölcsönöztem a könyvtárból, hátha legalább érteném a saját reakcióimat. 

Amennyire könnyen olvasható a könyv, annyira semmitmondó.

Valószínűleg - a korábbi pszichológiai témájú könyvek olvasása során  kialakult tapasztalatom alapján - többet vártam el tőle, mint amit nyújtani tudott. 

Leírta, elemezte az irigység, a kibeszélés és a rosszindulat problémáját, de megoldást, vagy együttélési kisokost nem kínált hozzá...

Milyen könyvek legyenek?

1. Egy könyv olyan írótól, akitől sosem olvastál még ezelőtt
2. Egy könyv ami megvan, de még nem olvastad
3. Egy több, mint 500 oldalas könyv
4. Egy klasszikus, romantikus könyv
5. Egy idén megjelent könyv
6. Egy könyv, ami 1972-ben jelent meg
7. Egy könyv arról a helyről, ahova szívesen elutaznék
8. Egy könyv, amiből film készült
9. Egy könyv, aminek a címében egy szám szerepel
10. Egy jövőben játszódó könyv
11. Egy mágiás könyv
12. Egy iskolai kötelező olvasmány
13. Egy memoár
14. Egy életrajzi regény
15. Egy idegen nyelvű könyv
16. Egy könyv egy kedvenc szerzőtől, amit még nem olvastál
17. Egy vicces könyv
18. Egy nő által írt könyv
19. Egy egyszavas című könyv
20. Egy misztikus vagy thriller
21. Egy szépirodalmi kötet
22. Egy orosz író könyve
23. Egy barátom által javasolt könyv
24. Egy igaz történeten alapuló könyv
25. Egy könyv, aminek szín van a címében
26. Egy kortárs író könyve
27. Egy verseskönyv
28. Egy könyv, ami állatokról szól
29. Egy könyv, amit már korábban is olvastál
30. Egy könyv, ami egy zenészről szól
31. Egy könyv, ami egy sorozat része
32. Egy könyv, ami pszichológiáról szól (Almássi Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat)
33. Egy könyv, ami szakmai jellegű
34. Egy könyv, ami fantazy vagy sci-fi
35. Egy könyv, ami a rendszerváltás idején játszódik
36. Egy könyv, amit kortárs író írt

Ezt a könyvet sokfelé besorolhatnám, de majd még meglátjuk, hova kerüljön:

Nudzsúd Ali - Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony (1, 9,19, 24)

Megpróbálok folyamatosan olvasni. Amelyik ponthoz illő könyvet végigolvasok, azt dőlt betűvel beírom. Egy könyvet csak egy ponthoz írhatok fel.