Pár óra múlva vége 2022-nek. Ez az utolsó bejegyzésem ezen a blogon. 

Szinte alig valósítottam meg a terveimet, vágyaimat, céljaimat. Csak mint mindig. Az év eleji optimista hozzáállás helyett egy végtelenül szerencsétlen, depresszív, sikertelen évet zárhatok le.

Az új lehetőségemről egy új blogban kezdek írni, mert itt helye nincs. 

Ha sikerül és összejön, akkor folytatódik a blogolás, ha nem, akkor pedig elmondhatom, hogy tökéletesen beleillett az idei évem sorozatába. (Idézem: "Faszerdőben tátott szájjal....")

A jövő Lutry... majd meglátjuk...

A regényben megszólaló cigány lány nap mint nap pletykákkal, rágalmakkal és ítéletekkel küzd. Egy olyan faluban, ahol a cigánytól nem fogadnak el semmit, még az általa sütött kenyeret is alig. S bár a történet elbeszélője nem ártatlan, hiszen lopásba keveredett (emiatt két évet tölt intézetben), mégis igyekszik megfelelni a falu közösségének, igyekszik feltűnésmentes, normális életet élni. Ebben nyújt neki nagy segítséget a Mamika, akit a saját anyjánál is jobban szeret, akire felnéz, és aki igazodási pontot jelent az életében.