-356 // január 10. // Nem akarok dühöngeni

frustration-02.jpg

morgo.jpgSzóval. Én nem akarok ilyen morgós kutya lenni. A munkahely öreg bolhás kutyája. Igazából nem szoktam mérges lenni, és nem érzek dühöt, de mégis annyira erős a késztetésem, hogy morogjak, elégedetlenkedjek, értetlenkedjek. Holott el kellene engedni a bosszantó dolgokat. Vagy szimplán röhögni rajta... 

Azt mondja a régi padtársam, hogy mindig is ilyen morgós kutya voltam... Basszus, és 50 évnek kellett eltelnie, hogy felismerjem? 

Korábban felismertem magamban az értelmetlen dühöngést, amikor valaki irányában éreztem a dühöt, és kiabálással próbáltam ezt helyretenni. Ezen már tovább tudtam fejlődni. Már nem szoktam kiabálni. Csak normál hangerővel morgolódok...

De ezt sem akarom.

Csak néha félek, ha nem adok hangot az elégedetlenségemnek, akkor ugyan morgós nem leszek, de én leszek a balek, akire mindent rál lehet lőcsölni. És az sem szeretném.

Úgy szeretnék - ha nem is elégedett -, de az élettel megbékélt lenni...